Gondolkodtál azon gyerekként, hogy milyen felnőtt szeretnél lenni? Voltak ideáljaid, akiket szívesen utánáznál?
Nekem voltak.
Szerettem azokat a nőket, akik karakteresek, akik annak ellenére hogy nem tökéletesek (mert mint tudjuk olyan nő nincs is) megtalálták a hozzájuk illő megjelenést, amivel kiemelték azt amit szerettek magukban.
Nekem ilyen nő volt gyerekként Elisabeth Tazlor, aki alacsony termeter ellenére ultra nőiesen öltözött, vagy Audrey Hapburn aki fiúsabb alkata ellenére tervezők múzsája volt. Ilyen volt Katherine Hepburn is aki szeplős vörös fiús kinézete ellenére nem sminkelte magát és általában overált és teniszcipőt viselt.
Felnőtt szemmel azt mondanám már, hogy a kisugárzásuk olyan megragadó ennek a három nőnek. Nem könnyű megtalálni a saját hangunkat, de szerencsés ha van valakinek egy követendő mintája. Ezek a minták általában az anyukák, bár. Nem feltétlenül szükségszerű.
Én rengeteget veszekedtem az anyámmal, mert neki merev elképzelései voltak az öltözködés terén és állandóan mini felnőttnek szeretett volna látni bennem. Ő a klasszikus eleganciára esküdött, és bár én nem szívesen viseltem azt amit nekem vett, de azt mindenképp neki köszönhetem hogy megtanultam tőle varrni, amit a mai napig kamaztoztathatok.
A saját magam képe még mindig folyamatosan változik. Most ez vagyok: szeretem a sminket, a piros rúzs mindennapi létszükséglet. Megjelenésben szeretem a kényelmes, letisztult, egyszerű mégis valamilyen szellemiséget tükröző darabokat. A kiegészítőkre esküszöm: egy jól megválasztott cipő, táska, ékszer elengedhetetlen. A jó cipőnek különösen nagy szerepe van, nem csak a láb kényelme miatt, hanem mert ez árul el a legtöbbet a viselőjéről.
Fotó: Bozó Tamás
Felső: ANNCHI
Szoknya: COS
Cipő: HÖGL, Allée
Táska: Antonello Sergio, Gaudi
Nyaklánc: ajándék
Óra: Georg Jensen Vivianna